Dezső Ilona Anna: amatőr, fauvista festő galériájába érkeztél.
Ezen az oldalon, a festményeimet tekintheted meg.
Minden egyes ide feltett festmény, pontos leírását megtalálod,
méreteit, anyagát, elkészítésének módját a képek alatti leírásban.
Amelyik kép leírása alatt, annak ára is fel lesz tüntetve, az
kölcsönös egyeztetést követően, alku tárgyát képezheti.
Ha megtetszett közülük bármelyik is, és meg szeretnéd
vásárolni, kérlek, azt a vendégkönyvemben jelezd, vagy hagyd meg az
elérhetőségedet.
Remélem, máskor is megtisztelsz a látogatásoddal, baráti
szeretettel: Ilcsi.
Ide kattints, ha meg
szeretnéd tekínteni a galériámat.
Nagyon jó szórakozást
kívánok, és egy kis történet
arról,ahonnan indultam,és talán arról is, ahol most tartok.
Valamikor tinédzser
koromban, volt egy csodálatos kémia-
biológia tanárnőm,
akit Todokáné Kiss Katalinnak hívtak.
Meghatározó egyéniségévé vált, egész életemnek.
Történt az, hogy az amúgy egyáltalán
nem közkedvelt, szigorú pedagógus elvállalta, a rajztanár
helyettesítését.
Ez volt életem első,hatalmas forduló pontja. Magával ragadó, színes
személyiségével, megnyert és örökké elkötelezetté tett a rajz- és
festészet iránt.Egy, amúgy mogorvának látszó tanárnő, aki a festő
szakkörön, olyan nagyra nőt előttünk, amilyennagyra, csak a
legnagyobbak képesek, vezetett be a színek bonyolult,meseszép
világába.Sok tanítványának
egyike voltam én is, még az elsők között, amiért nagyon hálás vagyok a
sorsnak. Megjegyzem, hogy tanítványainak neve, azóta már
beíródott több ország művészet történetében. Indultam Élesdről, egy kis
városkából a Királyhágó lábától, és értem mostanra ide, az Alföld egyik
poros aprócska, sárréti sarkába, Nagyrábéra. Életem köztes részét, a
Kiskunság szélén,Ócsán éltem, ami hatalmas kiesést jelentett, mind
festői, mind egyéb művészeti életemből. Húsz évet töltöttem el úgy,
hogy nem írtam, és nem festettem közben. Családot neveltem,tapostam az
aktív munkás élet mókuskerekét, ahogyan minden más kétcsaládos anya,
feleség, és maximalista,karrierjét építő nő. A nő és a karrier, a nő és
a család,hitem szerint megférnek egymással nagyon szépen, egymással
párhuzamosan haladva, egy térben és időben.
Maximalista életvitelem, a siker és ismertség, a munkám tisztes
elvégzése töltötte ki az általam csak második korszakomnak, fiatalon
aktívnak mondott életem nagy részét. Ebbe az időszakba nem fért bele a
művészet, vagy a szórakozás.Sokat tanultam, talán erőt merítettem
életem eme harmadik nagy korszakára,amit most csak igazi beért aktív
korszakomnak hívok. Első korszakomat Élesden éltem,tanultam és
dolgoztam le. Akkor, ott, még jelentős
szerepet töltött be az életemben a különböző művészeti ágak tényleges
művelése.
Tinédzser koromban festeni tanultam, színi tanodába jártam, tagja
voltam a
Kortárs színpad nevű,amatőr színjátszó csoportnak, Nagyváradon. Néptánc
együttesnek voltam aktív tagja, irodalmi köröknek, amatőr versíró
kluboknak.
Élesden, majd Nagyváradon folytattam tanulmányaimat. Mindkét város
legjobb, és
legnemesebb pedagógusait mondhattam saját nevelőimnek. Szüleim zenére
is oktattak,eleinte egy aranyos cigány prímás, Varga Jóska bácsi járt
ki
Nagyváradról, Élesdre csak azért, hogy engemet hegedülni taníthasson.
Természetesen mindezt a szüleim költségére tette. Majd Kovács Tibi
bácsi próbálta a kotta bonyolult ismereteit, és a skálázást is
megtanítani a hegedűoktatással egy időben. Világ életemben szerencsés
voltam. Olyan családban születtem, és nőttem fel,amit talán még álmodni
sem merne a legtöbb ember magának. Olvasott, művelt emberek voltak a
szüleim,és gyerekeiknek mindenből a legjobbat akarták megadni. Életem
folyamán nagyon sok mindennel foglalkoztam, és nagyon sok minden
érdekelt.
Későbbi tanulmányaimat levelező szakokon végeztem, mert soha sem
éreztem elégnek a meglévő időmet. Sajnos, a nap csak 24 órából áll, és
ez nekem
régen is, ma is
kevésnek bizonyult. Nem értem rá, kizárólag egy adott tanulmány
hallgatására, mellette még sok minden mást is csinálnom kellett. Így
voltam fodrász,
majd mesteri fokozattal e szép szakmától el is köszöntem. Tanultam
gépírást,
építészeti műszaki végzettséget szereztem, majd a honvédség vált
kenyéradó gazdámmá. A rendszerváltás kettétörte pályámat, kényszerből
kellett átmennem
rendőrnek. A szó nemes és igaz értelmében volt ez igaz, mert eleinte
egyenruhát viselő rendőr lettem, a későbbiek folyamán nyomozó, majd
vizsgáló. Rendkívül sok tanulás, fáradságos munkát hagyva mögöttem
vonultam
nyugállományba 2005.december 15.-én. Ekkor nyílott meg újra a lehetőség
számomra, hogy
életem harmadik nagy korszakát kezdhessem el élni, még pediglen úgy,
ahogyan mindég is szerettem volna. Azóta csak a festészetnek,
irodalomnak és családomnak élek. Festek,verseket, aprócska esszéket,
egy perceseket,
írok több,kevesebb sikerrel. Az eddigi kiállításaimon elég szép
sikereket
arattam, de tudom, még messze vagyok attól a tapasztalt, igazi festői
időszakomtól,
amire mindég is vágytam,és aminek eléréséért, most szorgalmasan
dolgozok. Nem kívánom
építeni a művészet elefántcsont várát, csak lenni szeretnék önmagamnak,
és
mindenkinek,aki szeret, így egyszerű szemlélő- és megfigyelőjeként e
nagyvilágnak. Mindezek mellett, képeket szerkesztek, és megpróbálom a
saját
honlapomat is töltögetni magam, és mindenki más, örömére.
Picit engedd, hadd ragadjalak el tégedet is, ebbe a meseszerű,
csodás világba,hidd el, hogy megéri, talán egy kis időre felhőtlenül,
és mérhetetlenül
boldog lehetsz. Ha így van, már megérte megszületnem.
