Dezső Ilona Anna - Bolda, az utolsó igazi sámán:
Megjelenés éve: 2012.
Kiadó: Cseppecske Bt.Élő Irodalom- Élő könyv Műhely
Felelős kiadó: Szilágyi Sándorné
Bolda - Első fejezet, részlet
Él a hegyekben egy nagy múltú nép. A legmagasabb csúcs alatt, egy szikla tövében, egymással barátságban, békében. A férfiak vadásznak, az asszonyok juhokat legeltetnek. Minden annyira szép, igazi idill lenne, csak hát itt is, mint minden rendes mesetájon, felüti fejét a zsarnokság. Beköltözik az egyszeru népek közé is a képmutatás. Sámánok harcolnak a rossz szellemekkel, tuz és víz vetekszik egymással a hatalomért.
Az ido szinte megáll, csak néha jelzi múlását egy-egy elhervadt erdei mályva. A csucsor virgoncan figyelmeztet a tölgyek levélhullására, mindent
betakar az oszi dér. S bár még nem bontja szirmait a kikerics, mégis minden átváltozik, hirdeti az osz közelségét. A kénes lepke sem járja már
násztáncát, egy-egy utolsó példánya keresi csak a túlélést. Amott haldoklanak a fehér lepkék, megadva magukat a hidegnek. Nyögdécselve ugrál a hantmadár, a fakuszok ékes dalai elhallgatnak. A természet barátsággal oltalmazza, védi kincseit. Kinek mennie kell, elzavarja, s ki maradni
kénytelen, elrejti a fák odvaiban.
Egyre huvösebbek az éjjelek, lassan be kellene költözni a faluba. Az erdei kunyhók sora jó szolgálatot tesz nyaranta, a juhok ellegelnek a még
szabad lankákon, oda hajthatják oket, azt még megengedi nekik a hegyek nagy ura, Vata. Fiával, Zováttal birtokolnak errefelé mindent. Eroszakkal foglalták el a kövér legeloket, rabszolgává téve az itt élo embereket. A kunyhók megteltek a nyár folyamán készített, sárgán rikító sajttal, alig marad hely a benne meghúzódó asszonyoknak és a gyerekeknek. Ilyen sokáig még egyszer sem maradtak el a férfiak, a magányos fehérnépek félnek az egyre tolakodóbb uraságok molesztálásától. Elkelnének az eros kezek, a kutyák elfáradtak. Sok a medve, s már a farkasok is lehúzódtak a magasabb ormokról.
A hajnali csendben halkan nyöszörög Arina ölében a gyermek. Férje hetek óta nem tért vissza a vadászatból. Sur máskor igyekezett elejteni a vadat, korán hazaérni családjához. Talán húszéves lehet ez a gyönyöru asszony,
s máris anya. Irigyei is vannak érte boven. Bolda, férje édesanyja, akár egy orkutya, úgy fekszik lábuknál, a fia szerelméért ölni is képes. Unokája lábacskáját simogatja.
Arina óvatosan teszi át babáját Bolda ölébe, aki nem szól. Ezen a két csodán és fián kívül neki már nem maradt semmije. A törvény szerint cselekedett, fia megnosült, férje eltunt az egyik vadászat során, átadta helyét a fiatalabb nemzedéknek. Már nem o a család feje, a menye orzi a
továbbiakban hagyományaikat. Az öreg teszi a dolgát, amit osei ráhagytak, óvja a fiatalasszonyt, neveli unokáját. A szép no gyönyöru kávébarna szemeiben felcsillan a vért izzadó nap, nehezen születik az meg, megint sokáig vajúdik a hajnal. Milyen könnyen születik a hold, s mily sok kínt áll ki a reggel... Gondolatai messze járnak, fürkészi a szomszédos lejtot, ló szagát érzi. Úgy látszik, már megint ott ólálkodik Zovát, az o örök ellensége, aki nem tudja elviselni a gondolatot, hogy nem övé lett a hegyek legszebb lánya, hanem unokaöccsébe szeretett bele.
- Gyere hozzám... – súgta fülébe esküvoje eloestéjén.
- Nem tehetem – próbált kitérni a tolakodó férfi ajánlata elol.
- Gazdag vagyok, nagyasszonnyá teszlek, ez a senki szenvedést fog rád hozni, meglásd – próbálta meggyozni még egyszer. Arina nem tágított, a szegénységet választotta, jó barátja az szerény természetének. Mindig is társa volt oseinek, így nem esett nehezére.
Lassan kikecmeregnek az asszonyok mind, s hirtelen gyermekzsivajjal telik meg a lejto. Bolda elokészül a nagymosáshoz, épp ideje a szotteseket
kitisztítani a közelgo télre. Keskeny szájának szeglete jelzi szigorát, komolysága, bölcsessége messzi hírrel bír. Olyan füvesasszonyféle, mindenki hozzá jár, ha valami nyavalya kerülgeti. Hatalmas tudását sámán apjától – az is apjától – kapta, már így vezetik népüket legalább hetedíziglen. Asszony csak végveszélyben kérheti a szellemek segítségét, a férje kapta meg a papi tudás minden rejtelmét apósától, annak halála napján. Egész nyáron huséggel szedi a szárítani való gyógynövényeket, a tuz is jó barátja, asszony létére is sá- mánként tisztelik ebben a környezetben. Pedig no o a legjavából, mégis vezéregyéniség. Még Vata sem mer szembeszállni vele. Egyetlen szavára elkergetné a rongyos nemzet, semmit sem ér ebben a közegben a nemesi származás, a harag ellenében.
A csobogó környékét körbefogják az asszonyok, nehogy óvatlan szemek lessék ki, amint tisztálkodnak. Elsore a fiatalok vetkeznek le, s mártóznak bele a patak jéghideg vizébe. Nyaranta husítoen hatott a forrásból alácsobbanó víz. Az évszázados mohos tölgyek óriás gátként lassítják annak folyását, a férfiak kimertek alatta egy vályúszeruséget, mely fürdoalkalmatosságként szolgál a nyaranta itt éloknek. Fentrol nem lehet alá látni, az öreg törzsek megakadályozzák, oldalról csipkebokrok húznak természetes függönyt, az idosebb asszonyok oda állnak eléjük, hogy még véletlenül se leselkedhessenek rájuk avatatlan szemek. A patak folytatásában állnak sorfalat a még öregebbek, kik korán elkezdik reggeli szertartásaikat. Vízzel tisztogatják a tábor környékét, halkan mormolva reggeli imáikat.
Bolda is megérzi a ló áporodott izzadságát, még szukebbre szorítja amúgy is szúrós tekintetu szemét. Eloáll a bokrok takarásából jól látható helyre, hadd tudja meg az a semmirekello, hogy ott van, s nem engedi meg menyének meggyalázását.
Ahogy telnek a napok, egyre megtörtebbé válik az amúgy kemény asszony. Férje eltunése sem volt mindennapi esemény keserves életében, de még mindig abban reménykedik, hogy egy napon hazatér. A többi férfi azt mesélte, úgy vesztették szem elol, hogy még íja is a tuz mellett maradt, ahol akkor éjjel idoztek épp. Semmi sem zavarta meg éjszakai pihenésüket, hajnalban még o állt ort a tábor bejáratánál. Vadkan nem járt arrafelé, a medve ordítása elhallatszana egészen a táborig, a farkasok acsarkodása meg zavarta volna a kutyákat. Örökre elment talán? Ez a nép nem hisz a halálban, és a szellemek üzenetébol rég tudná már, ha hozzájuk tért volna meg. Fogságban lehet azóta is, még az sem kizárt, hogy maga
Vata zárta be valamelyik rácsos barlangjába, hogy azzal is példát statuáljon a többi vadász elott. A hegyi emberek nem árulkodósak, foleg a férfiak tudnak titkot tartani. Még akkor sem mondják el azt, ha fára húzzák oket érte. Megtanultak hallgatni az évszázadok alatt.
Fia késlekedése még ennél is mélyebben érinti Boldát.
- Zovát! Te mocsok! – kiabálja az asszony, a kis Avát ringatva közben szaporán karjában. – Ide ne merd dugni a mocskos képedet, a szemed ásná ki a varjú!
Válasz nem érkezik, csak a paták dobogásából érzékeli a távolságot, alig lehet messzebbre pár méternél.
Arina nyáron lebarnult bore fényesen csillog a zuhatag alatt. Eleinte ugrálnak a fiatal teremtések, majd lassan megszokják a barátságtalan homérsékletu, kristálytiszta vizet, s már derékon alul éro hajukat is készek megmártani benne. Természetes kencéket használnak, Bolda nagyon érti a hajak ápolására való fozetek és kencék elkészítését. Mindenki bizalommal használja oket, a lapulevelek eros dörgöléssel indítják el a friss vérkeringést, a szottesek lágy érintése már csak felüdülés, s alig pár perc alatt megtisztítják testüket az elmúlt hét porától. Hetente
egyszer tisztálkodhatnak, így is hol erre, hol arra dübörögnek az ellenséges szekerek. Nagy kincs a fehérnép a hegyen, nélküle meghalna a vadász, s bizony, aki egyszer elveszíti, másikra nem lel. Délre a fiatalok foznek, öszszeadják, amijük még maradt. Némi zöldség megtermett a tisztás alatt, de spórolni kell, hosszúnak, nehéznek ígérkezik a tél. Az erdo kínálta édes bogyók fogytán, már csak a som vöröslik, s izzik még a hecsedli. Szúrós ágaival a vének küszködnek, nekik már nem számít, milyen érdessé válik a borük tole, oly korba értek, hogy férfinép már nem érinti oket. A vadászok nem élnek meg hosszú életet, csak az asszonyok vigyázzák utódaikat, míg szükséges, s miután feleslegessé váltak, értik a módját, hogyan fogyasszák el a galagonya gyökerét. Istenek eledele az, virága, majd jótékony, lisztet adó termése, leveleibol fozött teája tartja életben az oly sokszor szukölködo pásztor asszonyokat. Ám a gyökere erosen megdobogtatja a szívet, s ezt ok jól tudják, meg azt is, mennyit kell az örökre elalváshoz fogyasztani belole. Aki már haszontalanná válik, megtalálja a szellemek birodalmához vezeto utat általa. Nagy segítség ez errefelé. Ettol már csak a bojtorján hajt nagyobb hasznot, s az ahhoz való tudást is örökli itt minden no, csecsszopó korától, haláláig.
Arina frissen mosott haját leengedve hagyja, s kiül a patak partján az egyik kore, a napsugarak özönében szárítkozni. Nem is sejti, mekkora veszélyben van a becsülete. A feldühített, asszonyra éhes ellenség, akár egy rút vadkan, úgy ólálkodik még napközben is a tábor körül. Arina apró pengéju kését hirtelen erosen megmarkolja. Nincs egyedül, valaki figyeli. Gyors léptekkel közelít anyósához, az megérzi, s elébe siet.
- Valami baj van? – kérdi.
- Azt hiszem, már megint engem figyel. Bolda, ne hagyj többé magamra, félek tole – kérleli anyósát a tapasztalatlan menyecske.
- Ne félj, megvédelek – mondja meggyozoen, de eros kétségeket hordoz napok óta a szívében. A szellemek nem jelentek meg neki az éjjel sem.
Maga elott tartja fiatal menyét, s az unokát egy hatalmas átalvetobe kötve hordja a hátán, féltve a fiatalasszony derekát a megeroltetéstol. Biza’ mindjárt egyéves a lányka, s elég nagy súlyt nyom, Arinának még szülnie kellene legalább 2-3 utódot, hogy biztosítva legyen a nemzetségük. Neki minden gyermeke meghalt, hiába itatta kancatejjel oket, csak Sur érte meg a felnottkort. Fiának elso gyermeke ráadásul lány, o csak a gyógynövények ismeretét tanulhatja meg, sámánná fiú utódot kellene nevelni. Nagyapja hagyatéka szerint az elsoszülött fiú vehetné át e hatalmas tudást Boldától. Évszázadok óta nem volt asszony, aki közelebb került volna a szellemekhez, mint o. A tuzzel sem tudott bánni ilyen ügyesen elotte egyik ose sem. Mit sem ér vele, ha idoben nem tudja átadni tudását annak az unokának, aki férfinak születik majd meg. Fia alkalmatlanná vált minderre a nosülésével, mert nem azt vette feleségül, akit az égiek neki szántak. Szerelmes lett Arinába, hajtotta a szíve, s így örök ellenséget szerzett magának Zovát személyében. Azt vette feleségül, akit az oseik törvénye szerint, másnak szántak.
Ha vásárolni szeretnél belőle, kérlek jelezd, szívesen közvetítek.
Vissza a főoldalra